Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

megy ki a frontra, saját óhajára. (Ezt bátyám mesélte, aki mostanában nagyon szíves hozzám, vasárnap teára akart vinni, amelyet a tisztek rendeztek, én azonban nem mentem, mert nagyon-nagyon szeretem Magát, Tivadar, szerelmem, és nagyon szomorú lennék, ha Maga nélkül kellene vígnak lennem.) Édesanyját gyakorta jelkeresem, mivel Szülei, mikor megtudták fa történteket, beutaztak a városba, annál is inkább, miután nővére kisbabája már megszületett. (Nem tudta, szerelmem, hogy a kisbabák áltálában kilenc hónapra születnek, s a kilenc hónap ez esetben december elején lejárt? J Kisfiú lett, s a neve Tivadar. Tavaszra majd mindnyájan bejönnek a városba, s akkor majd én is láthatom a kicsit, akit máris nagyon szeretek, mert bizonyára apró, fehér kezei vannak, kicsiny gödröcskékkel a keze fején, és a neve Tivadar. Majd ölbe veszem, ha Édesanyja megengedi, amit őszintén remélek, és ringatni fogom, mintha a miénk lenne, Tivadar, szerelmem ... Az ám, még nem is mondtam: Édesanyjával a Maga levelei révén kerültem össze, eleinte neheztelt, de aztán kislányának szólított, és én nagyon szeretem őt! Nagyon szomorúak vagyunk, mert itt a karácsony, és Maga nem lesz velünk. Pedig a szentestén bizonyára puha hópelyhek lepik majd be a várost (most délelőtt van, és még szürkék, feketék a fák), nagy vattacsomók csüngnek majd a dróthuzalokon, s a Dóm keresztje *ehér szegéllyel díszíti a hó. Szobámba csillogó karácsonyját állít be jó Anyám, s alája ajándékokat teszünk, amelyekkel egymásnak óhajtunk szerényen kedveskedni. A fán meggyújtjuk a gyertyákat és néhány csillagszórót is, aztán elénekeljük a Mennyből az angyalt. Vacsorára halleves lesz és rántott hal, amelyhez a városi borpincéből hoz bort bátyám, a hadnagy. Utána dióst, mákost eszünk, és békés szívvel megyünk éjféli misére (az orsolyákhoz vagy a fehérek templomába). Lábunk nyomán meghitt, ünnepi nyomok maradnak a hóban, s mise után álmodó szívvel lépkedünk haza e meghitt nyomokon. Én azonban szomorú leszek ezen az estén, Tivadar, szerelmem, mert ez idén Magával akartam éjféli misére menni a 126