Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

jártak, lágy és nedves volt a levegő, a ifák alatt sarjú fű színesedett, és Tivadar a falura gondolt. -Egyedül volt. Háta mögött, alig néhány méternyire, sátorlapokba és köpenyekbe burkolózva, hátukat a ,fák törzsének támasztva aludtak az embereik, az őrszemek felhúzott térddel, üres szemmel meredtek maguk elé a semmibe, vagy kötelességtudóan, állva, topogva lesték a reggelt. Mégis egyedül volt. Elvarázsolt erdő álmodó fái alól nézte a falut, szeme előtt újra felépültek a házak, az ud varak on ébredező kakasok kukorékolták a hajnalt, ásítva nyújtózkodtak a kutyák, megrázták borzas fejüket, és szimatolva indultak meg az istálló felé. A házból, ahol Tivadar lakott, görnyedt hátú, szakállas öregember lépett ki, motoszkálva hajolt le a pitvarajtó sarkához, horpadt pléhkulacsot emelt föl a földről, csodálkozva forgatta 'lütykös ujjával megkopogtatta az oldalát, azrtáin »íz ab, ^párkányra állította. — Vengerszkije szoldati — mormogta fejcsóválva, aztán a vizesveder után nyúlt. Felsóhajtott. A házak csonka falai megnőttek, megszépültek, a szalmazsúpok és megfeketedett zsindelytetők helyére cserép és pala került, az egész falu megújhodott, megifjodott, szebb lett, mint volt, népesebb lett, mint volt, a falu megrázta magát és feltámadt. Az élet mindig feltámad. De ott messzebb, a temető nem támad fel. A temető meghalt, másodszor haltak meg a holtak, de meghaltak az élők is. A falu feltámadt, de a temetőből történelem lett, gyűlölködő, véres, gyilkos, igazságtalan, halott történelem. Miért nem lehet a falu a történelem? ... A hajnal világosságában megélénkült az országút. Az árokban lapuló őrszemek és irányítók egyre gyakrabban dugták ki a fejüket az árokból, karjukkal az erdő felé intettek, és nehézkesen visszafeküdtek előbbi vackukba. Csend volt és nyugalom, csak az erdő felé baktató, sántikáló, kapaszkodó emberek elszórt rajvonala vitt némi elmosódott mozgást a képbe. Négyesével-hármasával jöttek, néha egy-egy lemaradt a kis csoporttól; megvárták, majd ismét lemaradt; így közeledtek. Utoljára már csak egy magányos baka sétált végig az országúton, nyugodtan, gondtalanul ballagott, 115 t