Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

lökte, és maga is utána tántorodott; a hátuk mögött terep­járó páncélautó motorja bődült fel, és mire felocsúdtak, tisztára seperte előttük az utat. A bakák káromkodva, egy­más hegyén-hátán tolongtak az útszéli árokba, a német pe­dig felugrott a gépkocsi hágcsójára, és fél kézzel kapasz­kodva, fél lábon állva, mereven, előírásszerűen jelentett valamit. A bakák megzavarodva kászálódtak elő az árokból, és megzavarodva topogtak az úton. A germán isteneik rontot­tak közéjük, és a germán istenek még megtépetten is zor­dak és fenségesek voltak. — Le kellatt volna lőnöm az állatot — lihegte később a főhadnagy —, le kellett volna lőnöm a piszkos sváb ku­tyát! Le kellett volna lőnöm, mint a veszett ebet — mondta harmadszor is, és elcsuklott a hangja. De Tivadar nem vá­laszolt. Az utolsó légitámadás után a felderítők jelentették a rangidős századosnak (az ezredes még a tervszerű elszaka­dás legelején elrobogott terepszínű gépkocsiján), hogy előt­tük mintegy tíz kilométernyi távolságban két falu ég, viszont az országúttól jobbra, két-három kilométernyire, csöndesnek látszó, sűrű erdővel borított dombhát emelkedik, ott tölthet­nék az éjszaka hátralevő részét. A helyzet további tisztázá­sáig. A százados káromkodva csatolta le a térképét, a fel­derítők őrmestere melléje illesztette a magáét, néhány per­cig lázasan tanakodtak a két térkép fölött, amihez egy szolgálatkész szakaszvezető kék fényű zseblámpája szol­gáltatta a világosságot, aztán a százados változatlanul káromkodva visszadugta a térképet a tokjába, és elrendel­te az erdő felderítését. Tivadar egy óra múlva ott ült az erdő szélén, és a hajnal derengő fényénél a kis falu felé nézett, amelyet az este hagytak el. Légvonalban alig tizenöt kilométernyire lehetett tőlük, és innen föntről egészen jól ki lehetett venni a ká­polna csonka tornyát a pópa hajdani házának füstölgő rom­jaival. De itt fönt nem lehetett érezni az üszkösödő ge­rendák és a füstölgő zsúptetők csípős szagát, itt fönt az erdő illatozott, október közepe volt, még enyhe, őszi idők 114

Next

/
Thumbnails
Contents