Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

tudtak, hogy a húzódó kilométerek végén, valahol a bizonytalan távolban, csönd és pihenés vár rájuk, egy másik falu, épségben maradt pincékkel a romos házak alatt, esetleg szalma — a fenébe, ihat még mit nem? — és alvás. Mocorgás a sötétben. Zsörtölődő, de átmenetileg megbékélt morgások. .Kifűzött bakancsok. Éjszaka. Éjszaka, úgy, ahogyan az ember képzeletében él. Megeresztett derékszíj. Pihenés. De ezen iaz éjszakán nem pihentek. Ezen az éjszakán legalább tízszer dobták szét őket a repülőgépek, háromszor kerültek bele az ejtőernyős rakéták vesébe markoló fényébe, ezen az éjszakán további halottakat és sebesülteket veszítettek, és ezen ,az éjszakán találkoztak először rémülten és fejvesztetten menekülő németekkel. A németek jobbról, a földek felől törtek fel az országútra, piszkosak voltak, és bűzlöttek az izzadságtól és a lőporfüsttől: ebben a percben nem is látszottak különösebben herrenvolknak. Olyanok voltak, mintha nem Is ők gázolták volna le Lengyelországot. Mintha nem is ők masíroztak volna be zeneszóval Párizsba. Mintha a sáros kenyérzsákjuk mélyén nem lapulna még mindig holland tejkonzerv és belga keksz. Olyanok voltak, mintha pillanatnyilag fütyülnének a hősiességre, talán — de ez már persze csak puszta feltevés volt —, talán még a führerre is. Mintha pillanatnyilag nem bíznának a végső győzelemben. Mintha egyszerűen menekülő katonák volnának. Mikor közéjük keveredtek, az egyik németül tudó legény megpróbált kifaggatni egy kormos képű rohamosztagost a helyzet felől, ez azonban icsak sűrűn káromkodott, teufelt, banditenvolkot és schmutzige hurékat emlegetett. Végre egy higgadtabbnak látszó freiter fél szájjal odasúgta, hogy a ruszkik valahol áttörték a frontot. Többet azonban ez sem mondott, mert egy bősz tekintetű altiszt észrevett valamit, és ellódította a freitert a magyar mellől. A bádoggyűjteményes szakaszvezető is hiába próbálkozott velük, az ő sugárzó Heill Hitlerére sem válaszoltak, kutyáiba sem vették; hihetőleg alkalmatlan időpontban sugárzott, s tetejébe a mogorva altiszt rá is figyelmes lett, és meglehetősen udvariatlanul félrependerítette az útból. Komolyan, egészen olya112