Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

reven. Ha támadni akartak volna, már régen megtehették volna. Mi igazán nem sok akadályt jelentettünk volna jelen esetben egy támadás útjában, tette hozzá gondolatban, de a főhadnagy már nem törődött többé vele; töprengéseibe merülve állt, aztán váratlanul és nagyon oda nem illően kijelentette: — Végeredményben én tartalékos vagyok, nem vagyok hivatásos tiszt... De Tivadar így is megértette, annál is inkább, mert olykor már neki is eszébe jutott, hogy a hábonú végeredményben nagyon fonák és igazságtalan dolog. Nemcsak ez a háború, amelyben a németek oldalán harcoló minden idegen hadsereg úgy tűnt fel előtte, akár a kültelki cirkuszok tökéletesen bárgyúvá maszkírozott, csörgősapkás bohóccsapata, amely eszeveszett bolondsága tragikus fintorával helyrehozhatatlan meghalást játszik egy csörgősapkátlan, hisztérikus őrült kedvéért, hanem értelmetlennek tűnt fel minden háború, kivétel .nélkül. És nemcsak azért, mert a háború máiévezredek óta meglehetősen egészségtelen szórakozásnak látszott, hanem elsősorban azért, mert a háborúkat szabókkal, hivatalnokokkal, parasztokkal, gyári munkásokkal, kereskedősegédekkel harcolják végig. Holott — és éppen ebben áll a dolgok fonáksága —, holott a szabó arra való, hogy ruhát szabjon, és a paraszt arra, hogy a földet művelje. Ezzel szemben — és ez a fontos — egyes országokban és egyes osztályok szemléletében az összes létező foglalkozásiágak legmagasztosabbika a katonai hivatás. Lehet, hogy eljön egyszer a kor, amelyben a katonaság azért lesz, hogy ne lehessen háború. Az említett országok említett osztályainak szemléletében azonban a katonatiszt hivatása a háború. Erre készül, ezért tanul. És mégis, mire sor kerülne rá, hogy zavartalanul, szabóktól, parasztoktól, mesterlegényektől, munkásoktól és kishivatalnokoktól háborítatlanul űzhesse a mesterségét, amelyet béke idején nem gyakorolhatott, háború idején szerényen félrehúzódik, és rábízza az egészet a parasztokra. Meg a szabókra és így tovább. Ám hol az a katonatiszt, aki béke idején a posztó fölé hajolt volna a szabó helyett, vagy felszántotta volna a paraszt 107