Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz
Első rész
„ ... nem vagyunk a laktanyában ... kihallgatásra m:gy .. . ne feleseljen . .. kihallgatásra ... hadibíróság" — zakatoltak Tivadar agyában az örökre elnémult szavak, de mikor a hordágyat óvatosan a földre helyezték, odabent a pópa hajdani szobájában, a hadnagy felnyitotta a szemét. Föléje hajolt, szeretett volna valami bátorítót suttogni, valamit, amit ilyenkor szokás. De mikor a hadnagy tétova pillantása összeakadt az övével, az előbb még megtört fényű szemben váratlanul felvillant a felismerés szikrája, az elkínzott arc gőgös és zárkózott Jett. Tivadar felegyenesedett. A szobán egy idegen főhadnagy sietett át lábujjhegyen. Egyenesen a hadnagyhoz tartott, föléje hajolt. Tivadar látta, mint vonaglanaik meg a hadnagy erőtlen ajkai, miközben szigorú, ellenséges tekintetét nem veszi le Tivadar arcáról. Az ajkak némán mozogtak, valamit (közölni akartak a főhadnaggyal, amit a főhadnagy nem értett meg. De Tivadar megértette. Elfordult, meghúzta a sisakja álladzóját, és az emberei után sietett. Mikor a falu végéhez közeledett, az egyik ház mellől szuronyos szakaszvezető lépett eléje. — Itt nem lehet továbbmenni — ordította túl a robbanások egymásba olvadó dübörgését, és az országút felé intett. A tőlük alig harmincméternyire kanyarha forduló út sárkoloncokat és sistergő, füstölgő aoéldarabokat hányt ki magából, és távolabbra már nem is lehetett ellátni. Mindent elfedett előle a sár és a füst szennyes függönye. — Az embereim? — kérdezte közel hajolva a szakaszvezető füléhez, mert azt hitte, az embereknek sikerült még a tüzelés megnyitása előtt átjutniuk az úton, és most már bánta, hogy előreengedte őket. A szakaszvezető tanácstalanul vonta fel a vállát, de aztán megértve, .kiket keres Tivadar, a kanyar előtti három házra mutatott. Kérdően pillantott vissza. Tivadar bólintott: most már ő is megpillantotta az embereket; ott hasaltak a faluszéli házak falához tapadva. Nem értette, mit akarnak ott; az országúton lehetetlenség volt átjutni, a temetőhöz vezető gyalogútig pedig még jó háromszáz métert kellett volna 101
