Jarnó József: Magyar miniatürök

Kecskemét véros ügyésze

beszélgetés s kis csoportok keletkeztek a várószobában, melyekben lassan egyébre is átfordult a szó. Az egyik sarokban egy kurucos bajuszu öregúr s egy angolnadrágos fiatalember ültek, — hirtelen hangos szó csattant fel a merészen kunkorodó bajusz alól: — Már pedig öcsém, ha holnapig karatyolsz is nekem: ez akkor is szamárság marad, amivel kár lopni a napot! A hangos szóra felfigyelt mindenki, az öregúr pedig már a többiekhez is fordulva folytatta: — A fiatalurak addig kódorogtak idegenben, hogy végül egész ángliusemberként kerültek haza. Itt van ni: ez is felhúzta a pantallót s most holmi Ludós társaságról regél itt nekem, melyre valami bolond gróf költi a pénzét. — Bátyámuram, — próbálkozott meg ellenvetéssel a fiatalember, — Stefi gróf hatvanezer pengő forintot adott a tudós társaság alapításához. Nem bolondság ez, hanem a magyar tudományok istápolása... — Vagy pedig falrahányt borsó! A tudományt nem kell istápolni, aminthogy az erdőnek se kell kertész. Volt itt mindig elég tudós ember a Stefi gróf hatvanezer forintja nélkül is. Verbőczy csak megirta a magáét, — tudós társaság nélkül! Ha pedig Stefi grófnak nagyon sok a pénze, hát okosabb dolgot is csinálhatna vele... Ettől még nem lesz jobb a termés s az eső se jön le hamarabb 78