Jarnó József: Magyar miniatürök

A forradalmár

Nagyon lelkes szemek villanlak össze a sötétes kis szobában. A lámpa fakó világossága misztikussá színezte a kis gyülekezetet, melynek minden egyes tagja ugy érezte, hogy ő is egy pillér a világtörténelmet alábástyázó oszlopsorban. Sovány, lázasszemü fiatalember beszélt, kinek alakjára szinte kontraszként simult a ferences csuha. — Pári s . . . Gréve-tér . . J Danton . . . Nyugat... Elég volt! Akarni és merni kell, forradalmasan! Európa minden elnyomott, megtiport népének egy nagy összefogásban kell egyesülni... A francia jakobinusok utat mutattak: Liberté! Egalité! Fraternité!... A mondani tilos szavak felkorbácsolták a fiatalemberek vérét. Vad-hangos fogadkozások hangzottak el s búcsúzáskor, amikor hazamenetelre készülődtek, mindenki ugy érezte, hogy köteles adót ró le az Ígéretével: — Megkezdem a dunántuli direktórium alakítását! — Lemásolom a forradalmi kátét! — Én terjeszteni fogom! — Lefordítom magyarra a francia konvent 53