Jarnó József: Magyar miniatürök

A debreceni költő

csipkés nyakkendők s bizony zilált volt már a hölgyek tornyos frizurája is, melyeket oly nagy gonddal készítettek elő gondos anyai kezek a farsangi mulatozásokra. Amikor percre elhallgatott a zene, borza;fejü fiatalember ugrott fel az egyik asztal tetejére és onnan kiáltott: — Búcsúztatom Karnevál hercegét! Vidám kiáltások feleltek a terem mindenik sarkából s csakhamar az egész fiatalság olt tolongott az asztal körül, hogy meghallgassa az utolsó farsangi toasztot. A fiatalember szavalni kezdett: Űzik már a farsangot, Bor, muzsika, tánc, mulatság, — Kevés törődés, fáradság, Kik hajdan itt mulattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot! Fussatok hát jó napok! Tiz hete már, hogy vígsággal Játszódtatok a világgal, De itt lepnek a papok: Fussatok hát víg napok! lit a böjt: koplaljatok! Itt van s ízetlen olaja A csókokat mind felnyalja, Szent ételt is szopjatok, Itt a bojt, koplaljatok! 45