Jarnó József: Magyar miniatürök

A debreceni költő

egyháztól vett fel a kollégium részére s melyet Pesten elmulatván, csak hetek multán téritett vissza. Aztán hirtelen dörögni kezdett a rektor szava: most a beszédről szólott, melyet az egykori praeceptor mondott a diákok előtt mielőtt eltávozott volna a százados falak közül. — A magáról való hiü ábrándozásokba és a méltatlan panaszokba belevegyitette a tudományok és a törvények szemérmetlen ócsárlását. Mindezeket olyan hangokkal és mozgásokkal mondotta el és pedig magyarul, melyek inkább illettek volna valamely szemtelen színészhez! Valaki nem birta lefojtani magában a felháborodást: — Magyarul! Megcsúfolása a rhetorikának! ,.. A diákok seregében senki se csodálkozott, amikor kihirdették előttük az ítéletet, mely tudtul adta, hogy Csokonai Vitéz Mihály örök időkre kicsapatott a kollégiumból és ugyanígy kicsapatnak majd mindazon barátai, akik a jövőben vele társalkodni, valamint az ajtónálló diákok, akik őt a kapun bébocsájtani merészelnék... A Forgách-kastélyban vidám mulatozás járta. Farsang utolsó napját ünnepelték. Már erősen közeledett az éjféli óra, de a párok még ropták a táncot, mintha már abba se akarnák hagyni húsvét hajnaláig. A fiatal arszlánok nyakából átizzadtan csüggtek a 44