Jarnó József: Magyar miniatürök

A debreceni költő

legény elégedetten pöndörintett egyet a bajszán s nagyot vigyorgott: — Kend csak ne szenteskedjék: belesik maga is a szépasszonyok ablakán, ha teheti! Azt mondják, maga ölelgette meg tiszteletes Nagy Gerson uram cselédjét is, akinek most ugy gömbölyödik a hasa... — Hásze' ölelgetni csak ölelget az ember, de nem dalolja meg... Gonoszkodó hang vijjogott elő a szoba sötétjéből: — Van is lyán, aki meg hagyná ölelni magát az olyan hektikástól, az csak örüljön, ha a múzsa csókolgatja ... — Nono, nem kell ugy haragudni, mert egyszer megtréfálta a Miska. Akkor, mikor az egyik diákját borbélylegénynek öltöztetve küldte el kendhez — s ez aztán kulimásszal kente be a képét szappan helyett... Viháncoló kacajok emlékeztek a tréfára és hirtelen zuhataggal indult meg az emlékezések lavinája. Régi tréfák, csinyek elevenedtek meg- mindnek a hőse a kollégium legendáshírű Miskája volt. — Az volt az igazi, mikor karéneket rendezett a nagyerdei csőszház előtt tiszteletes Szilágyi Gábor uramnak... Egyre szélesebb vigyorokra húzódtak a szájak. A nagy hálóteremben egyszerre hárman is dúdolni kezdték a híressé lett gúnydalt: 40