Jarnó József: Magyar miniatürök

A debreceni költő

Izgatott szavak hangját verték vissza és sokszorozták meg a kollégium ódon kőfalai. A hálótermekben csak nem akart elcsendesedni az élet, pedig már régen elkiáltotta az éjfélt a bakter. A vitázok sorában ott voltak a szobafőnökök is, akik máskor oly féltékenyen vigyáztak a csöndre s az éjszakai nyugalomra. — Kicsapják, persze, hogy kicsapják! — erősítgette dühösen egy tagbaszakadt teológus, akinek buzgó érvelését minduntalan megszakították a közbeszólók, — a Jutka Perzsi versét csak elnézhették még, de azt már tisztelendő Kotsi Sebestyén István se veszi le róla, hogy Pesten elmulatta a kollégium pénzét, amit legációban szedett össze... — Nem is kell levenni róla semmit! Ha elmulatta a pénzt, vissza is fizette, a kollégiumot nem érte károsodás... — Nem prédikátornak való az ilyen: éccaka verseket firkál, reggel meg akkor is alszik, mikor már templomba kellene menni... A tetejében meg még a Vénuszról irkálja a verseket! A vágás félretalált, mert a nagydarab 39