Jarnó József: Magyar miniatürök

A mesemondó

Gyergyaiból újra felkacagott a sirás. — Az én munkámat? Nem téri tettem én meg egy fia lelket sem... Nemes Nagy János megharagudott a német királyra, hát lutherista lett... Kidoboltatta, hogy az ő földjén senki se merjen pápistának maradni! A parasztok nem akartak... Deresre húzták az asszonyokat is... A földesúr hajdúi a harmadik határig kergették a pápista papot... — És t e... — Könyörögni mentem Nemes Nagy János úrhoz. Nagyot nevetett. Azt mondta nekem: prédikátor uram, ne szóljon az én mesterségembe, mert én a maga mesterségét is jobban értem magánál. Ismerni kell a parasztot. nem hajt az a szóra, bottal kell az egy igaz Isten szolgálatjára nevelni... Aztán kért, hogy gyóntassam meg, — azt se tudta, hogy nálunk nincsen gyónás... És Mária-képet festetett a templomunknak! Nagyon halkan mondotta tovább: — Kegyetlenül gyűlöl engem a nép. Mind azt hiszi, hogy én bujtottam rájuk a földesurat ... Leszegett fejjel jönnek a templomba. Eljönnek mind, a holt-elevenek is, mert Neme s Nagy János cselédei vigyázzák, hogy mindenki ott legyen... Ezeknek az embereknek vagyok én a papjuk! * Heltai Gáspár keményen vágta be maga mögött a tölgyfából faragott nehéz kaput, — ugy érezte, hogy eldobta a terhet, mely 27