Jarnó József: Magyar miniatürök

A paraszt

rendekkel feldíszített, ünnepélyes urakat, akik néhány nap előtt sallangos, szép szavak kíséretében közölték vele az u j kitüntetést: a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett... — Az hát: akadémiai titkár, fizetéssel... Nem kell tanítóskodni az alföldi faluban, ahová mint félvégzclt diákot vitte a sors s Biharba se kell visszamenni többé jegyzőnek ... Akadémiai titkár... ... S most azt a másik, ugyancsak feketeruhás urat látta maga előtt, aki szintén sallangos szavakkal, de félreérthetetlen nyíltsággal mondotta meg neki, hogy a fényes lakás az Akadémia u j épületében, mely titkári lakásnak volt szánva, nem az ő lakása lesz... — Az a lakás finom, nemes ur számára épült és rendeződött be, nem pedig a szalontai jobbágvparaszt fiának... Az akadémiai titkárságból még ugy szólíthatta el a halál nemes Szalay László urat, hogy Arany János lehetett az utódja, — de a lakását már nein örökölhette paraszt, ha nadrágot húzott is a gatya fölébe! Az öregúr hirtelen abbahagyta a sétát, elmosolyodott. Néhány verssor jutott az eszébe, csendesen maga elé mondotta őket: ... Ha egy uri lócsiszárral Találkoztam, bevert sárral. Nem pöröltem. Félre álltam, letöröltem... Gyors lépésekkel indult meg az asztala felé. 121