Jarnó József: Magyar miniatürök

A paraszt

s mint reszketeti a nagyméltóságú helytartótanács ! ...A szeliden parasztos bajuszu, kistermetű, vékonydongájú ember megnőtt, amint a hevenyészve papirra vetett szavakat olvasta. Most nem a szalontai jegyző volt, öreg jobbágyparasztok robothoz szokott, úrfélévé nevelt gyermeke, most ő volt a nép, amelyik felemelte a fejét, fel magasra, egészen az égig, — most ő volt a paraszt! — Az idemellékelt verset nyomta ki legelőször a magyar szabad sajtó. Tedd el emlékül e példányt belőle. Áhilatos kézzel nyúlt a fekete belükkel telenyomtatott lapocskához, olyan mozdulattal, mint ahogyan pápista papok emelik le az oltárról a kelyhet. A szeme felitta a betűket; olvasni most nem tudott, csak kalandozott az egyenes, fekete sorok között. ... Rabok legyünk, vagy szabadok?... ...Sehonnai, bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer!... ... Ugy érezte, hogy a ház fehér falai kitágulnak a végtelenbe, magukba ölelik ezt a csodálatos márciust, a környék magyar és oláh parasztjait, Petőfi Sándort s a többi lelkes fiatalembert, a szabad sajtót, az ő kis családját és az egész világmindenséget. * A szalontai jegyző fáradt, nehézkes lépésekkel ment a barátja mellett: n homlokán X17