Jarnó József: Magyar miniatürök

A paraszt

csos biblia, az első könyv, melyet gyermekkorában forgatgatott, pillanatra maga előít látta a tündéri várost, Norinbergát, melye! csodálatos meseföldnek mulattak a kollégiumi könyvtár régi metszetei, aztán akácokkal szegélyezett poros falusi uccát látott, — s lassu léptekkel megindult a ládikája felé, csomagolni . .. A kis család együtt ült a szalontai házban. A bútorok nyugodt pihenését még ellágyitotla a falak fehér meszelése, mégis mintha tüz, — nem gyilkos, emésztő, de meleg, éltető, — lobogott volna mindenütt. Az asztalon levélboriték hevert, izgatott, ideges Írással címezve: Arany János, jegyző-polgártársnak. Szarvas. Orosháza. Szalonián. Maga a levél ott volt a jegyző kezében s ez a szép, nyugodt, kaligrafált irásra szoktatott kéz — remegett. Mert ez a levél lopta be a tüzet a szalontai jegyzőlakba, ahová máskor legfeljebb sarat hordanak be a megereszkedett oláh bocskorok. A levelet Petőfi Sándor irta, Pestről, ahol élet van, forradalom van s ahonnan még ide is elérkezett egy szikra. — Erőszakkal vivtuk ki a sajtó szabadságát és Táncsis kibocsájtatását! Forradalom van! — olvasta a levél szavait hangos, de reszkető hangon a jegyző, se ő, se a felesége nem számlálták, hányadszor. — Ha láttad volna, milyen halovány volt 116