Jarnó József: Magyar miniatürök

A honvédőrnagy

lyal ült az egykedvű öregember, aki sürü fej bólogat ás okkal fogadott mindent: akár a kivénült Metternich, akár a rebbelis Kossuth jelent meg előtte, egyaránt bólogatott. A rendőrminiszter pontos hivatalnokként Írogatta alá az elfogatási parancsokat, nem többet, mint máskor s ugyanugy hallgatta ügynökeinek jelentéseit, mint elhalálozott és nyugalomba vonult elődjei. A kaszárnyákban és a gyakorlótereken nyugodt egyformasággal, pontosan működött a pattogó vezényszavakkal hajtott hatalmas gépezet. A jobbágyok engedelmes ájulatban húzták az igát, álltak katonának, fizették a dézsmát, a tizedet, megadással indultak robotba, megsüvegelték az urat és a papot. A kézművesek negyedeiben szorgalmasan dolgozott az ár, az olló, a dikics és a kalapács, a kereskedők záráskor felrakták a fatáblákat az üzletablakokra s elégedetten számolgatták a bevételezett bankjegyeket. A pozsonyi gyűlésen arról vitázlak a tekintetes karok és rendek, hogy a kármentesítés tökéletes, vagy méltányos legyen-e. Falura, városra egyaránt kora szürkülettel szállt le az éjszaka. A levegőben pedig ott volt a forradalom. Ki hozta, merről jött, hol fog kirobbanni, — nem tudta senki. Még csak néhány fiatalember lázas tekintetében lehetett észrevenni. Néhány név volt a levegőben: Petőfi, Kossuth, Táncsics. S a húszévesek századévek óta nem voltak soha ennyire fiatalok. * 102