Jarnó József: Magyar miniatürök

A honvédőrnagy

Mindenki várta, mégis ugy jött. mint valami csodálatos csoda. Padlásszobákban, budai kávéházakban, diáktanyákon szilárdult szavakká a gondolat, melynek félszázad év kellett, mig Páristól eljutott Budáig. A március kimondta a szavakat, melyeket még suttogni sem lehetett ezelőtt: sajtószabadság, törvény előtti egyenlőség, a népi tömegek felfegyverzése, egyenlő közteherviselés, népképviselet — s a programbeszédek, jelszavak, korleskedések prózájából versek csaptak ki. Mintha egy egész ország himnuszt akart volna énekelni. ... Tegnap még csak egy szegény mészáros izgága fia volt, egy éhkoppos, kicsapott szinész — s mára már felnőtt minden fejek fölé. A nevét mindenütt megtanulták s mikor ez a csapzotthaju fiatalember a Nemzeti Muzeum lépcsőjén eldörögte a százezrek »esküszünk«-jét, a német Pest felett megjelent a magyar forradalom. Diadalmas hőseposz kora volt ez: a prózája is vers volt, — Petőfi Sándor költeményei ... Hol feneklett meg, ki sikkasztotta el, — megint nem tudta senki. A nagy szavak még javában puffogtak a gyűléseken, de a levegő már ismét ájultnyugodt volt, mintha egyetlen zivatar kihúzta volna minden villámját, feszültségét. 103