Jarnó József: Magyar miniatürök

A honvédőrnagy

Furcsa, tavaszos levegő szakadt be a város zegzugos nccái közé. A Várhegyen ott álltak az ágyuk, az uccákon fehérruhás tisztek feszítetlek, az újságok gépeinél még őrködött a cenzor szigorú szeme, de olykor már hangosodó szavak hasítottak be a békés budai csöndbe és furcsa hirek kavarták fel a német polgárok álmos nyugodalmát. Az újságok a pozsonyi gyűlés tanácskozásairól irtak, melyeken már fel-felcsapott néha egy-egy kuruckodóbb hang, de a levegőbe nem ezek a hangok kavarták bele a közelgő vihar jeleit: Pozsonyban még — ha hangosabb, furcsább is lett már a szó — csupán az urak beszéltek, nem sokkal másként, mint azelőtt. Senki se tudta, mi történt, hol, mikor és hogyan? — de mintha minden megváltozott volna. A polgárok ugy mondták: felfordult a világ. Néhány faluban kora tavasszal élesitgették az eltompult, régi kaszákat, de se a kasza, se a paraszt nem tudta, mi végre? A bécsi Burgban elhülyült, jóságos mosoly101