Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Id. Klebecska István: Mi volt a bűnünk, csak a magyarságunk?

Id. Klebecska István (Fariiad) MI VOLT A BŰNÜNK, CSAK A MAGYARSÁGUNK? „Hideg, havas télben mennek a vonatok, Szenvednek és sírnak a szegény magyarok..." Vannak az ember életében olyan órák, napok, amelyeket - ha száz évig élne is - nem felejt el. Ilyen nap volt 1947. január 9-e is, amikor mínusz 20 fokos hidegben ingóságainkkal együtt katonai teherautóra raktak, és apámmal, anyámmal együtt az egész családot elvitték a párkányi (Štúrovo) vasútállomásra. Itt födött marhaszállító vagonokba raktak bennünket - több családot egy vagonba -, és elindítottak Csehország felé. Ezen a napon Farnadról 25 családot vagoníroztak be és indítottak el a nagy létbizonytalanság, a szenvedések, megpróbáltatások felé. Községünkben 1946-ban megindult a reszlovakizációs kampány. Nem ítélem el azokat, akik félelmükben aláírták, hogy ők bizony szlovákok, holott szlovákul sem tudtak, hiszen még elevenen emlékezetükben éltek a II. világháborús események, az alig egy éve lezajlott közeli barti nagy csata. Ezért - nem meggyőződésből - reszlovakizáltak sokan, s így megkapták a csehszlovák állampolgárságot. A többi, nem reszlovakizált, Csehszlovákiában élő magyar hontalanná vált. 1946 végén riasztó hírek érkeztek: deportálják a magyar családokat Csehországba, a Szudéta-vidékre. A karácsonyi ünnepek, az újév rettegésben teltek el. 1947. január 9-én, a hajnali órákban szlovák katonák körülfogták a falut, a kitelepítendő családok udvaraiba beálltak a nagy katonai teherautók, fölpakolták az autókra az ingóságokat, 59