Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

Nagyapámék a szemközti házban laktak, így a zsaru felszólított, hogy kövessem, és nyissam ki a lakás ajtaját. Átmentünk a lakásunkhoz, és kinyitottam az ajtaját. Az egyenruhás látta, hogy gyéren be van bútorozva. Erre felszólított, hogy távolítsam el a dolgaimat a lakásból, és tegyem szabaddá. - Rakja ki ön - válaszoltam. Ö azt nem teheti, mert nincs rá felhatalmazása - felelte. így én nagyobb önbizalmat kaptam, és megtagadtam a bútorzat eltávolítását. De ő erélyesen követelte a törvény nevében. Törvény ide, törvény oda, gondoltam, ha néki nincs felhatalmazása a bútorzat eltávolítására, én bizonyára nem fogom eltávolítani, bármi történjen is. El voltam készülve a legrosszabbra is, de könnyen nem adom fel. Fiatal voltam, kissé makacs és keményfejű. Hosszú szócsata után az egyenruhás is eltávozott a lakáskulccsal együtt, és a mai napig nem hozta vissza. Gondoltam, hogy ennek lesz folytatása, és újra felkeres, ha a szabadságom ideje lejár, de soha többé nem láttam. Az én honfoglaló barátom sem jelentkezett többé. Gondolom, megelégelte, és belefáradt a nagy szócsatába, s belátta, hogy ilyen összetartó néppel nem lehet kukoricázni. Néhány nap múlva volt még egy látogatóm, de a partizán elvtárs (mert az volt) nagy portát és nagy házat keresett, így hamarosan eltávozott, mert szerény hajlékunk nem felelt meg nagy igényeinek. így telt el a két hét szabadságidőm, és szomorúan gondoltam szülőfalum elhagyására. Barátaim és a többi szökevénytársam annyira győzködtek, hogy: maradjak otthon, nem történhet semmi bántódásunk, és ha mégis erőszakoskodnának velünk, átmegyünk Magyarországra, és ott fogunk letelepedni, akkor sem megyünk vissza Csehországba. Tudtam, hogy ez amolyan kalandvágy, fiatal fejjel és szülők nélkül ilyet eldönteni nem lenne helyes dolog, és mindez hogyan sikerül. Engem szüleim mindig szófogadónak, becsületességre és vallási szellemben neveltek, és hogy szüleim nélkül újra áttelepüljek Magyarhonba - elvetettem. A két hét eltelte után nem utaztam vissza Csehországba. írtam szüleimnek levelet, melyben leírtam lakásunk megmentését a szlovák atyafiaktól. A bevándorlás még mindig nem ért véget, 43