Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

feljegyezte, mert csak nem hagyta elveszni szerencsétlen, otthonából kiüldözött hontalan magyarjait. Délutánra járt az idő, amikor a jármű értünk is megérkezett. Egy szegény embernek annak idején nem volt sok bútorzata, csak egy hálószobába és egy konyhába való, no meg a ládákba és egyéb csomagokba bepakolt szükséges dolgok, kenyérnek való liszt, pár zsák búza, az akkor levágott hízóból való hús és szalonna. Nem tartott sokáig az átrakodás a vagonból az utánfutóra. Mi is búcsút vettünk a még ott maradt földiektől, és pöfögve elindult velünk a jármű az ismeretlenbe. Szüleim és húgom felültek az utánfutóra, én pedig a járművezető mellé, és ahogy tudtam, érdeklődni kezdtem tőle. Először is: Milyen faluba megyünk? Vannak-e már ott magyarok? Ő többet is mondott, de mindent nem értettem meg. Annyit már megjegyeztem, hogy a falu neve Skočíce, és a gazdának kb. 120 ha birtoka van, és ő ott a šafár. Akkor még nem értettem, hogy ez mit is jelent, csak később szereztem róla tudomást, hogy ő ott valami mindenes, aki értett a gépekhez és azokat tartotta rendben. Elbeszélte, hogy már van ott egy magyar család, s a férfi tehéngondozó, de van egy pár ló, amellyel nem jár senki, és vannak sertések, melyeket a stará pani (az öreg gazdasszony) gondoz egy idő óta, mert nincs, aki törődjön az állatokkal. Azt is elmondta, hogy német cselédek voltak az udvarban, de őket is kitelepítették Németországba, ezért kellünk mi, hogy dolgozzon valaki a birtokon. Szüleim szerint az út elég hosszúnak tűnt, de nekem a beszélgetés során jól eltelt az idő. Egy órában sem tellett, s megérkeztünk az új környezetbe. 5. Új otthonunk és beosztásunk A faluhoz érve mondja a járművezető šafár, hogy megérkeztünk. Kíváncsian tekingettünk jobbra is, balra is, hogy hol állunk meg. A főútról letérve mindjárt elénk tárult egy terjedelmes épülettömb. Csak a kapun keresztül lehetett az udvarba bejutni, amely elég terjedelmes volt. Az udvart körülövezte az összefüggő épületrendszer. Szemben a bejárati kapuval állt a gazdánk épülete, amely emeletes volt. Az öreg úr és felesége, aki tulajdonképpen a birtok gazdája volt, és a lánya családjával, valamint egy szobalány voltak a 34