Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

lagfényes januári este és dermesztő hideg. Nem volt hőmérőnk, de bizonyára mínusz 15 Celsius-fok alatt lehetett a hőmérő higanyszála. Édesanyámat és húgomat beültették a teherautó kabinjába, édesapám, keresztapám és én a teherautó rakfelületén a bútorok között ültünk takarókba és télikabátba beburkolódzva. így tettük meg a 16 kilométeres utat falunktól a vasútállomásig. Egész este tartott az átrakodás, mert jöttek még a környező falvakból: Lévártról és Harkácsról is. Amely családnak kevesebb volt a vinnivalója, két-három család portékáját is bepréselték egy vagonba. Természetes, hogy bennünket mint emberállatokat nem az első osztályú vasúti kocsiba helyeztek el, hanem amennyi nép befért egyegy marhavagonba. Betereltek bennünket, és a vagonok ajtaját ránk zárták, s így még azt sem láttuk, merre zakatol velünk a hosszú szerelvény. A kísérő honvédeknek mindjárt a gőzös utáni személykocsikban, jó melegben volt a szálláshelyük, nekünk viszont a fűtetlen marhavagonnal kellett megelégednünk. 3. Hat nap marhavagonban A dermesztő hideg rákényszerített mindenkit, hogy előszedje ágyneműit, melyet a vagonba való átrakáskor már minden család magához készített a külön „lakosztályba". Mivel a transzport különleges és nem menetrend szerint közlekedett, egyes vasúti állomásokon órák hosszat vesztegeltünk, és a vagonok ajtaját sem nyitották ki minden megállásnál, feltételezem, nehogy valami lázadás történjen, mert nem egyszerre nyitották ki a vagonok ajtaját. A dermesztő hideg egész úton végigkísért. Sokszor éjjel sem tudtunk aludni a hideg miatt, csak mikor a fáradtság és a kimerültség lett úrrá az emberen, akkor hajtotta álomra a fejét. A menetrend szerinti járatok végett ha több időt vesztegeltünk, mindig a félreeső vágányra terelték a szerelvényt, így soha nem tudtuk, hol is vagyunk tulajdonképpen. Történt valahol Ostrava környékén - nagy állomás volt, azt megállapítottam -, hogy elég hosszú ideig állottunk, így a mozdonytöltő vízcsapnál mindenki megtisztálkodhatott. Sokan azonban a hidegben azt sem végezték el. Én is megjárattam napok óta megmerevedett csontjaim, és az első vagonokra vetettem tekintetem 29