Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

számok vannak feltüntetve, s többek között neveket is mondott, de V. I. (ezek mi voltunk) nincs a listán. Megnyugtatott, és részben meg is nyugodtunk. A következő napon többtagú bizottság járt sorba azokhoz, akik a névsoron szerepeltek. A bizottsághoz egy orvos is tartozott, aki megállapította, hogy a család minden tagja bírja-e az embertelen körülmények közötti utazást. Édesanyám, beteges lévén, akkor is ágyban feküdt, a kegyetlen erőszak döntötte ágynak, de vigasztaltuk, hogy mi egyelőre nem megyünk, nem vagyunk a névsorban. A második napon a bizottság hozzánk is ellátogatott. Ekkor már a listán volt a 135-ös házszám és négy lakója. Hiába volt édesanyám fekvő beteg és a húgom még gyerek, semmivel nem lehetett a kegyetlen kemény szíveket meglágyítani. Mindnyájunkat megviselt ez a váratlan látogatás. Az a család viszont itthon maradt, melyet a katona nekünk előtte való este mondott. Mindjárt tudtuk, hogy itt csere történt, de hogy hálapénzérte, vagy azon az éjjelen szlováknak vallotta magát, ez a mai napig rejtély, és már az is marad. A bizottság a kitelepítésről szóló végzést kézbesítette, a követelményeknek megfeleltünk, és kezdhettük a csomagolást. Ezt a kitelepítési dekrétumot a mai napig őrzöm, mely a köztársasági elnök 88 Sb. 1945. október 1-jei határozat alapján egy évig terjedő mezőgazdasági munkára helyeznek a vodňanyi munkahivatal hatáskörébe. A munkaadó neve és lakhelye is fel volt tüntetve. De a valóságban nem oda kerültünk. A második rajtaütés alkalmával 24-25 család kényszerült elhagyni szülőföldjét. A kitelepített lakosság összetétele nagyon is vegyes volt. Voltak vagyonosok is, de többsége munkás és iparos, valamint a kevés földdel rendelkező családok is felkerültek a listára. Az akkori értesülések szerint akik melegében értesültek a dolgokról, jó pénzért kiváltották családjukat, és helyette más családot szemeltek ki. Igaz, hiába lettünk volna a titokban kiírt névsoron, édesapám váltságdíjat úgysem tudott volna fizetni családjáért. A csomagolás és a vasútállomásra való elszállítás két-három napig is eltartott, mert akinek több ingósága volt, három-négy teherautó bútort és szükséges dolgot szállított a vasútállomásra. Mi voltunk az utolsók, akik elhagytuk szülőfalunkat. Már este volt, csil28