Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

Viczén István (Tornaija) SZÁMŰZETÉS 1. Bevezető Szülőföld! De sok szépet és jót olvastam életem folyamán a szülőföldről, hazáról és hazaszeretetről! Jelesebbnél jelesebb írók és költők vetették papírra a szülőföld és a haza szeretetét, annak va­rázslatos szépségét! És bennünket a legkedvesebbtől, a legszebbtől fosztottak meg annak idején. Mert minden ember azt a tájat, falut vagy várost tartja a legszebbnek, ahol született és gyermekkorát le­élte. Erre egész életében szívesen emlékszik vissza, még akkor is, ha a jobb megélhetés reményében máshová veti is a sors élete fo­lyamán. így vagyok ezzel én is. Nékem a gömöri táj a legszebb, mely tájba festőien beleilleszkedik a Turóc völgye, és a lassan, csendben folydogáló folyócska mentén, távol a nagy forgalom zajától, méltó­ságteljesen meghúzódó falucska, Deresk. Ez az én szülőföldem. Szülőfalum, ahonnan történetem elindult, dombokkal körülöve­zett kis település, baloldalról a Gömör-Szepesi Érchegység erdős nyúlványai húzódnak alá a Turóc patakkal párhuzamosan. Gömör­ország szívében fekszik, attól a helytől kb. 12-15 km-re északnyu­gatra, ahol Mátyás király a gömöri szőlőben hajdanában az urakat megkapáltatta. Különben a szülőfalum régi település. Az Ákosok részére történt adományozásáról szóló oklevél már 1243-ban em­líti mint települést. Pusztította tatár, török, a zálogbirtokosok ki­zsákmányoló adóztatása, de a legnagyobb áldozatot a pestis kíván­ta; az adatok szerint 174 személyt. Életben csupán 15 család ma­23

Next

/
Thumbnails
Contents