Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Hechmeiszternek tátva maradt a szája. »Papa, nem kell a magáé! így néz ki egy búcsi 26 kholdas földműves. Ne féljen, mi jövőre úgyis hazamegyünk, addig szépen megleszünk«(...) Drága Nagyszüleim, Szüleim - ők már „haza"mentek. Isten nyugosztalja őket." Hogyan alakult a hazatérés lehetőségében hiába bízó Mezei família élete a Duna túlsó oldalán? „1958-ig (...) kitűnően gazdálkodtunk. 58ban Kádár téeszbe kényszerít; magam a MÁV-tól (vonultam nyugalomba) rokkantnyugdíjasként élek". Levélírónk megemlíti még: Búcsról 1948. XI. 25-án hat családot indítottak útnak a kitelepítők Magyarország felé: hármat a köbölkúti, hármat a párkánynánai vasútállomásról. A fenti dátumhoz a következő gondolatot fűzi: Jó érzés a TV-n keresztül arról értesülni, hogy Soóki László, Marcelháza p(olgár)meste're és Gál Sándor író (mindkettő búcsi születésű) (az) utolsó kitelepített faluba (Búcs) emlékművet terveznek állítani..." - Nos, ami az emlékművet illeti: a gondolat nemességéhez aligha férhet kétség; egy ércbe öntött, kőbe vésett örök emlékeztető jelre a közösségi lelki terápia, az öngyógyítás végett a szlovákiai magyar nemzetrésznek mindenképpen szüksége van. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ismereteink szerint az 1948. november 23-i dátum nem tekinthető az „utolsó" kitelepítési napnak: szülőfalum lelkészét, Szűts Árpádot például három héttel később, 1948. december 15-én (a magyar szó rehabilitálását jelentő Új Szó első számának a megjelenése napján!) csattogtatta ki a marhavagon erről a tájról, át a Duna másik oldalára. Janics Kálmán szerint (A hontalanság évei, 258.1.) az első kitelepítővonat 1947. április 12én a hajnali órákban indult el Magyarország felé; de hogy a Dél-Szlovákia magyartalanítására irányuló akció 1948. december 15-én ért-e véget (avagy pedig egy ideig ezt követően is folyt még a kitelepítés), annak föltárása és publikálása történészeinknek kell, hogy legyen szakmai-erkölcsi feladata. 165