Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Csenky Lajos HONVÁGY! Valahol a Felvidéken, a kanyargós Garam menti tájon, Más lakja a kis házikóm, más szántja a[z ősi] földet a[zon a] határon. Ott születtem én is, [az] ősi otthon (ómnak) kicsike házába, Ott zengett fel bölcsőm felett a jó anya első magyar dala. Ott láttam meg legelőször a szép napot fenn a magas égen, Ott nőttem fel, és éltem én boldogan a kedves szülőhelyen, Ott tettem le az ekémet az [édes] Apai [kis]örökség [kedves] földjére, (É)s ott szántottam vígan [dalolva] a kis pacsirta [a] kísére[e]tébe. Ott élnek még rokonaim, jó barátok szórványosan széjjel. Ott nyugosznak ősapáink, jó szüleink [a] csendes temetőbe'. Oda várnak bennünket a hű rokonok, [és] jóbarátok vissza. Az ősapáink, szüleink megszólalnak a temetősírba: Jertek, jertek, kedveseim, ritka kedves szülőföldtől távol, Valahol a Dráva mellett éltek, kedves otthontoktól távol". Megígérjük: megyünk, megyünk az elhagyott szép szülői földre, Legalábbis megpihenni az akáclombos, csendes temetőbe. Barcs, 1950. XI. 12. A szögletes zárójelben levő szövegrészek: töltelékszavak; helyes versritmus csak úgy jön létre, ha mellőzzük, figyelmen kívül hagyjuk őket. A ritmusformát már csak azért is indokoltnak tartjuk helyreigazítani, mert a szöveg megítélésünk szerint magyarnóta a legnagyobb valószínűséggel a Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák... - dallamára íród(hat)ott, s mint énekvers, megköveteli a hibátlan ritmizálást. E célt elérendő, nemcsak töröltünk a szövegből, hanem olykor - kurzív szedéssel jelölve, hogy az eredetiben nem szereplő, általunk betoldott szavakról (zenei hajlítások esetén: szótagról) van szó - bővíteni is kénytelenek voltunk azt, akárcsak a következő, szintén a fönt említett dallamra járó vers esetében. 166