Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

ha néhány könnyet ejthetett a szülő az ő gyermeke (felett), vagy a gyermek a szülői sírra. Nem tudni, talán a síron nem az idő viharja tépi(e most) a szép virágot, és helyette tüskés gazok nőnek. (...) De mindegy, belé kell nyugodni, mert Isten akarta így. Kedves Testvéreim! Egy bibliai mondatot idézek, éspedig a 124. zsoltár 6-7-8. verseiből: »Áldott legyen az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és a földet.« Áldott legyen Urunk szent neve, hogy megszabadított bennünket a reánk tolakodó néptől. Tudvalevő: ezeréves otthonunk volt, de a helyzetünk már tarthatatlan volt! Áldott legyen ezen anyaország népe, ki a fészkeikből kiverteknek fészek helyett meleg otthont adott. Áldott legyen Barcs község népe, aki ezen városba befogadott. Áldott legyen az itt élő református gyülekezet, amelybe ma, ezen órában ünnepélyesen köszöntünk be. Kérem ezen kis gyülekezet minden rendű és rangú tagját, adjanak helyet nekünk ezen kis imaházban, hogy vasárnap és ünnepnapokon a hétköznapi bűneinket is leróhassuk, és itt a jó Istennek énekeinkben, valamint imáinkban hálát adhassunk. Most pedig, kedves főtisztelendő úr és az egyháznak minden rendű és rangú tagja, engedjék meg, hogy a Garam melléki, felvidéki Zselíz községből idetelepült 17 református család nevében béköszönthessek az önök egyházi családjába. Adjon a jó Isten szerencsés jó napot és boldog újévet! Merem állítani, amennyiben ismerem a fajtámat, hogy mi, úgy a jelenleg ide érkezett 17 református család, valamint az ide érkező többi református család az itt élő református egyháznak mindig és minden alkalommal hűséges tagjai akarunk lenni. Isten minket úgy segéljen!" 162