Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Szobiné Kerekes Eszter közvetítésével eljutott hozzánk Csenky Lajos unokájának, Csenky Jolánnak a levele is. Ebből megtudhatjuk: Barcson kis létszámú volt a református gyülekezet; magját egy időben éppen a zselíziek, a felvidékiek alkották; közülük kerültek ki az egyház gondnokai, presbiterei. (Micsoda érvágást jelentett a szlovákiai magyar református egyháznak, hogy közügyeknek elkötelezett, rátermett emberek százait, ezreit veszítette el!) A barcsi református templom építését - a korábbi imaházat volt hivatva felváltani - többek között a zselízi származású Tóth Béla gondnok és peszeki felesége kezdeményezték; a két harang közül az egyiket az ugyancsak zselízi Tóth Gyula és családja vette meg az egyháznak. A templom alapkőletételére 1991• június 15-én került sor; az ünnepélyes eseményen újfent felolvasták - mintegy emlékeztetőül s tisztelgésképpen a barcsi reformátusok zselízi-felvidéki magja előtt - a fentiekben közölt emlékbeszédet, melyet Csenky Lajos, mint már korábban említettük, eredetileg 1948. január elsején mondott el a barcsiaknak, a kitelepítettek beköszöntőjeként. „Elgondolkodom - tűnődik el néhány sor erejéig levélírónk, Csenky Jolán -, hogy mi tulajdonképpen úgy vagyunk, mint Tompa Mihály gólyája: két hazát adott a végzetünk - remélem, nem fog egyik sem elveszni!" 163