Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter MIÉNK E FÖLD Miénk e föld, az istenáldott, Apáink vérével öntözött vidék, Őseink hagyták örökül reánk, Itt nevelkedett hősi nemzedék, Minden rögéhez a vérünk köt - Miénk e föld! A vén Garam, Ipoly és Hernád partjain, A Vágón és a Kék-Dunán Magyar nótát suttognak a szellők, Itt éltet minket az arany napsugár, Minden csöpp vízhez a vérünk köt - Miénk e föld! Nekünk dalolgat erdeink ölén, Kertünk fáin sok dalos madár, Rónánkon folyó patakok felett Nekünk dalol a kis csalogány. Minden madárdal minket ideköt - Miénk e föld! Fecskecsicsergéstől hangos kis falunk, Gólyafészkes templomoknak tornya, Muskátlidíszes kis zsaluk, Halkan bólogató vén akácok lombja, Minden kis virág minket ideköt - Miénk e föld! Innen indultak el a hős apák, Harcba," ha kellett, a Honért Szülőföldünkért vérüket ontották, S kik visszatértek, meghozták a babért, Ezer véres rög minket ideköt - Miénk e föld!