Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Ne lássa senki könnyem harmatát, Zokogástól hangos a vidék, Megreped szívem népemért, Utolsó szavam zokogásba fullad: - Miért?... Miért?... Ami Czímer Péter fönti és alábbi szövegeinek datálását illeti, ezt tudjuk róluk: „Ezek a versek 1946 decemberétől 1947 kora tavaszáig íródtak, akkor, »amikor nálunk deportáltak«". Czímer Péter tizenkilenc-húsz éves fiatalemberként élte át a deportálás-kitelepítés embert próbáló eseményeit. Költeményeinek nemcsak dokumentumértékük van, hanem - legalábbis a legsikerültebb szövegek esetében - bizonyos esztétikai értékük is, melynek alapján joggal állíthatjuk, hogy versei színvonalasabbak, mint a korai ötvenes évek szlovákiai magyar műköltői termékei. Növeli e kis ciklusnyi szöveg értékét, hogy az anyag eddig ismeretlen volt: az 1945-1948 közötti korszak népi kéziratos költészetére vonatkozó ismereteinket Czímer Péter pályamunkája tehát jelentős mértékben gazdagította. 116