Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

nak nevezte. Az ő részére pénzt, de a mi részünkre fáradságot jelentett. Mert elég volt a lelki megterhelés, mivel még ehhez hozzájárult a testi megterhelés is, testileg-lelkileg kimerített bennünket. (...) A következő állomásunk Börzsöny volt. Ekkor már a toronyóra elütötte az éjfélt a környező falvakban. Mi fáradtak, éhesek és szomjasak voltunk. A Seriff egy megszokott helyre vezetett bennünket, ahol, hála a jó Istennek, a ház urától friss vizet és ételt kaptunk, ami kielégítette éhségünket és csillapította szomjúságunkat. Rövid pihenés után búcsút vettünk és elindultunk, mert még elég nagy út állt előttünk, amely keresztül a börzsönyi hegyeken vezetett. Az erdőbe beérve a természet védelmet biztosított számunkra. Csöndben haladtunk, de az egyik tisztáson legelésző szarvascsorda, észrevéve közeledésünket, megugrott, és nagy zörejjel rohant az erdő sűrűjébe. Lehet, hogy a szarvasbika volt a háremével együtt, mivel már ebben az időben kezdetét vette a szarvasbőgés, (...) A szarvascsapat elvonulása után nagy csend uralta a körülöttünk lévő erdő sűrűségét, csak az előttünk hosszan elfekvő gyalogút álmait zavarta meg lépteink zaja. Három óra tájban köszöntött bennünket a kakukkmadár kellemes és megszokott ritmikus hangja. (...) Mi mit sem törődve a természetben lejátszódó titkos törvényekkel, mentünk csöndben, fáradtan, szótlanul taposva a már annyi halandó által kitaposott gyalogút fáradt, megkérgesedett testét, amely minket Zebegénybe vezetett, az ottani állomásra, ahonnan a megérkező, zakatoló vonat nagy álmosan Budapestig ringatott el bennünket. Budapesten a Nyugati pályaudvaron kiszállva a vonatból, a Seriff a Kálvin térre vezetett el bennünket. (...) Mi annak örömére, hogy utunk jól sikerült, minden fáradságot elfeledve vettünk búcsút a Serifftől, aki megköszönve segítségünket, felajánlotta további szolgálatát, ha esetleg szükségünk lenne reá. Utunkat az állomás felé vettük, hogy a Szeged felé irányuló gyorssal elutazzunk Vásárhelyre, ahol már vártak bennünket osztálytársaink. A nővérem Budapesten maradt, ahol dr. Hetényi Rezsőné, a kedves tanító néni intézkedett a további sorsa felől. Levélben tudatta vélem, hogy felvették az iskolába, valamint elhelyezést kapott a Zrínyi Ilona Népi Kollégiumban. Megérkezve Vásárhelyre, először is kipihentük fáradalmainkat, utána hozzáfogtunk ügyes-bajos dolgaink intézéséhez. Az első utunk a rendőrségre vezetett, hogy elintézzük a bejelentkezéssel járó köteles108