Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

85 Móricz Zsigmond nek históriai, geographiai, statisztikai esmértetése (uo., 1826). cs Mocsáry Lajos (Kurtány, 1826. okt. 26. — Andornak, 1916. jan. 7.): író, publicista. A dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa, a nemzetiségekkel való megbékélés hirdetője volt. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották, 1875 után a Függetlenségi Párt egyik alapítója és elnöke lett. A nemzetiségi kérdésben elfoglalt következetes álláspontja nyilvánult meg abban is, hogy a Szlovák Matica bezárása után kieszközölte a közoktatásügyi miniszternél a Szlovák Múzeum Egyesület megalakítását. Levelezett a szlovák kulturális élet számos vezető személyiségével. A reakció támadásai következtében 1892-ben visszavonult a politikai élettől. — F. m. : A magyar társas élet (Pest, 1855); Nemzetiség (uo., 1858) ; Program a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában (uo., 1860) ; Néhány szó a nemzetiségi kérdésről (1886); A függetlenségi párt (1890) ; Válogatott írásai (szerk. és vál. Kemény G. Gábor, 1958). írod.: Tóth Ede: M. L. élete és politikai pályakezdése (1967). cs Mokos Gyula (Búcs, 1857. máj. 27. - ?) : szakíró, történész. A gimnáziumot Pozsonyban, a ref. teológiát Budapesten végezte. — F. m.: Az iskola (Pápa, 1885); Magyarországi tanulók a jénai egyetemen (1890). cs Molnár János; Szabó (Csécsény, 1728. jún. 13. — Szepesváralja, 1804. febr. 15.): író és bibliográfus. Jezsuita szerzetes és tanár volt, tudományos műveket, latin és magyar verseket írt. A magyar nyelvű időmértékes verselés úttörői közé tartozik. Magyar Könyv Ház címen 1783ban irodalmi almanachot létesített, amelynek 1783 és 1804 közt 22 kötete jelent meg. - F. m. : Régi jeles épületekről... (Nagyszombat, 1760); Pásztorember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv (Pozsony, 1775). írod.: Pécsi ödön: M. J. élete és művei (Szeged, 1896). tu Monoszlai András; Monoszlói (Nagyvárad, 1552 — Bécs, 1601. dec. 11.): egyházi író, a magyar ellenreformáció első hitvitázója. Hosszú ideig Nagyszombatban tanárkodott, később pozsonyi prépost, majd veszprémi püspök lett. — F. m.: Apologia (Nagyszombat, 1588); De cultu imaginum (Nagyszombat, 1589). írod.: Peisch Alajos: M. A. 1532-1601 (1941). tu Mór püspök (11. sz. első fele): egyházi író, a latin nyelvű legendairodalom úttörő szerzője, az első mo.-i származású író. Az 1060-as években írt legendájának (Vita Sanctorum Zoerardi seu Andreae et Benedicti eremitarum) hősei: Zoerárd és Benedek szláv szerzetesek voltak, és Trencsén és Nyitra környékén remetéskedtek. A legenda magyar fordításban 1865-ben jelent meg (Szabó Károly: Magyarország történetének forrásai I—IV.). írod.: Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt (A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története, 1902); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (1930); Rudolf Holinka: Sv. Svorad a Benedikt, svätci Slovenska (Bratislava, 1934). tu Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. júl. 2. — Bp., 1942. szept. 4.): a 20. sz. első felének legjelentősebb magyar prózaírója, a kritikai realizmus kiteljesítője. M. emberi és írói életútja több szállal kötődik a szlovákiai tájakhoz, városokhoz és emberekhez. Kapcsolatainak első szakasza az 1918-as államfordulat előtti évtizedekre esik. Anyai ágon (az Izsákok, Nyilasok és Pallagiak révén) kiterjedt felsőmagyarországi rokonsága volt. Már gyermekés ifjúkorában többször megfordult Kassán. A Gyalogolni jó c. írásában azt írja, hogy egyszer Kassáról gyalog ment Sárospatakra. A regösvándorláson járó sarlósok 1927-ben boldogan fedezték fel, hogy a néprajzi gyűjtőmunkába bekapcsolódott ifjú M. „előttük járt" a kárpátaljai Bökényben és Csetfalván; az utóbbi helyen lerajzolta a ref. fatemplom mennyezetének népies díszítéseit. A gömöri Holies Jankával 1905-ben kötött házasság után M. teljesen otthon érzi magát tájainkon. Ifjú házasként szinte az egész akkori Felső-Magyarországot bejárta, s a későbbi években is rendszeresen hosszú heteket töltött Gömörben. A Holies rokonság által lakott helyeken kívül — ilyenek Jolsva, Rozsnyó, Zólyom, Barsendréd — jártak Besztercebányán, Selmecbányán, Körmöcbányán, Dobsinán, Murányban, Csetneken, Szklabonyán, Rimaszombatban, Losoncon, Árvában, Alsókubinban, a Tátrában, a M. által „a világ legszebb völgyé"-nek nevezett sztracenai völgyben, Léván stb. Többször ellá-