Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

79 Magyar Museum ban mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház Hviezdoslav fordításában. Ez a fordítás előbb a Slovenské pohľady 1905-ös és 1906-os évfolyamában jelent meg folytatásokban, majd könyv alakban is (1905, II. kiad. 1931). 1950ben Fra Makarius (Valentin Beniak) fordítást látott napvilágot. A Madách-centenáriumot követő években a Tragédia újabb fordításán? Került sor. Ezúttal Ctibor Štítnický ültette á: szlovák nyelvre (1966). Ebben a fordításban mutatta be 1966-ban a kassai, majd a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház. Magyarországon kívül Csehszlovákiában játszották legtöbbször Az ember tragédiáját. — Kiad. M. I. összes művei I—II. (1942); Válogatott művei (1958). írod.: Palágyi Menyhért: M. I. életei és költészete (1900); Voinovich Géza: M. I. és Az ember tragédiája (1922); Barta János: M. I. (1942); Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (1933); Sőtér István: Nemzet és haladás (1963); Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (1960); L. Kiss Ibolya: Az aszszony tragédiája (Bratislava, 1966); Rákos Péter: Tények és kérdőjelek (uo., 1971). g Magda Pál (Rozsnyó, 1770. jún. 29. — Sárospatak, 1841. júl. 23.): író, történész. Rozsnyón, Késmárkon, Pozsonyban, majd Jénában tanult. Tanár volt Csetneken, Lőcsén, Besztercebányán, a sziléziai Teschenben, Sopronban, Karlócán, Sárospatakon. Első tanulmányai a Felsőmagyarországi Minervában jelentek meg: a hazafias szemléletű magyar társadalmi gondolkodás úttörője, a reformkorszak irodalmának előkészítője volt. Haladó szemléletéért gyakran volt része üldözésben. — F. m.: Magyarországnak és a határőrző katonaság vidékinek legújabb statisztikai és geographiai leírása (Pest, 1819); A mezei gazdaság philosophiájának szabásai szerint okoskodó és munkálkodó gazda (Sárospatak, 1833); A? embernek eredeti formájáról programma (1837). cs Magyar Hírmondó: az első magyar nyelvű hírlap, Ráth Mátyás indította meg Pozsonyban 1780. január 1-én. Beköszöntőjében kifejti, hogy a magyar sajtó kései jelentkezésének oka a nemesség maradi életmódja. Hetenként kétszer jelent meg, megindulásakor csak 320 előfizetője volt. Forrásul elsősorban külföldi lapok tudósításait használta, a hazai hírek ftlWtct T«áfcáral is Apofioli Kirífy A fkft«a

)rç

*ul[ Báldog Aízfzony Havának elrö napjinn, Szombatonn költ. ELSŐ LEVELE. S

zokások a h ír íróknak, hogy új efztendíkor holmi kSfzSntésekkcl kezdjék-el leveleket. Ezt a fiokáft a Magyar hírmondó talám nem fogia mindenkor követní: mivel a felettébb való hálákodást nem kedvelli a moftani világ. — Dç tsak ugyan moft Ieg-elífz5r, úgy tetízik, az illendöfég-is meg-kívánja, hogy érdemlett íifctelet-tétellel kökanjön-bé Felféges, Méltófágos, Tifzteletes, Tekéntetes, Nemzetes, Vitéz és Érdemes Jóakaróinál. Bitibe cflKlkedT&t, leg-do&fir nrxlje KIRÁLYJÁT : Tťrá • í® kijtTt íaívvcl halili* ĚerrcLmťt : A Magyar Hírmondó első száma. Pozsony, 1780. összegyűjtésére levelezőket szerzett. Ráth három évig, utána Révai Miklós, majd Szacsvai Sándor szerkesztette a lapot. 1788-ban szűnt meg. írod.: A magyar sajtó története I. 1705—1848 (1979). cs Magyar Museum: az első magyar irodalmi és kritikai folyóirat. Kassán, 1788-ban indult, és 1792-ben szűnt meg. Kezdetben Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztették, de Kazinczy rövidesen kilépett a szerkesztőségből, mert az első szám Bevezetését Batsányi az ő tudta nélkül átírta. Munkatársai közé tartozott a kornak szinte valamennyi jelentős magyar írója. Összesen nyolc száma jelent meg, ezeket mintegy nyolcszáz példányban nyomtatták. A folyóiratot Batsányi tette a felvilágosodás terjesztésének, az irodalmi és nyelvi megújhodásnak magas színvonalú orgánumává. A programadó cikkek