Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

46 Gvadányi József pQzsonban és Komáromban, Gvadányi József 1790-ben megjelent művének címlapja 1725—1801. Emelte Nyitra vármegye közönsége, 1909. Valamennyi megjelent művét Szakolcán írta, s Pozsonyban adta nyomdába, de kezdetben név nélkül, s a kiadás helyét is álnévvel jelöli (Tsöbörtsökön, Lipsiában). Hatvankét éves volt, amikor megjelent első műve, a Pöstényi förödés. Lényegében ez is alkalmi költemény, vaskos, tréfás epizódokkal tarkítva, laza szerkezettel, s beleszövi az örökösödési háborúk néhány epizódját is, azzal az ürügygyei, hogy a háborúban fagyos földön hálva szerzett nyavalyáit kell gyógyítania a hévízA Gvadányi-ház Szakolcán ben. Közben eldicsekszik azzal is, hogy a poroszok híres fővezére, Kleist, csata közben őt kézfogásra hívta, s oly sokra becsülte, hogy száz aranyat tűzött ki jutalomként a fejére, ahogy ezt a Pöstényi förödés c. versében elmondja. A költemény leíró részletei reálisak, s a mai fürdővárossal összehasonlítva művelődéstörténeti érdekességű az akkori alkalmatosságok bemutatása: „Vág partján deszkábul áll hosszú épület, Különös kamarák ebbe s jó készület, Semmiben a vendég itt meg nem szűkülhet, Végezvén fördését nyoszolyán hevülhet. Két köz fürdők vannak ez előtt munkálva, Áll a kerületük deszkábul csinálva, Ezekbe béülhet minden szegény s árva, Heverhet fenekén a fekete sárba." Mint más elbeszélő költeményeiben, itt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy amit elmond, mind megtörtént, „csupa valóság". G. jól tudott szlovákul is, s Szakolcán teljesen szlovák környezetben élt, mint Péczeli Józsefnek írja 1788 januárjában. Megszerette ezt a környezetet, s ideje jó részét Szakolcán a szlovák nép fiaival töltötte. Műveiben számos szlovák, lengyel, román és német kifejezést használ, s vannak keverék nyelven írt versei is. Ilyen magyar—szlovák makaróni verssel köszöntötte trencséni barátját, Piatsek Józsefet, amikor az — aránylag fiatalon — elnyerte az ezredesi rangot, 1794-ben. G. leghíresebb művét, Egy falusi nótáriusnak budai utazását szintén Szakolcán írta, de régebbi, az északkeleti országrészben töltött katonaéveinek emlékei elevenednek meg benne. A falu jegyzője Nagypeleskéről indul el, s számtalan kaland után eljut Budára, ahol dühös hazafisággal támad rá a német és francia divatot majmolókra. Részben szlovákiai vonatkozású a Nótárius mellett legismertebb és legterjedelmesebb (közel 17 000 verssor) műve, a Rontó Pál és Benyovszky Móric életéről és rendkívüli kalandjairól szóló verses elbeszélése. Rontó Pál jobbágyszármazású, valóságos népi hős, Benyovszky Móric gróf pedig történeti személyiség, akinek emlékét számos mű őrzi, a szülőfalujában (Verbó) róla nevezték el a főteret. G. felületesen ábrázolt hősei közül Rontó Pál típusa mindenképpen kitűnik. A róla szóló első rész egészében is jobb, mint a mű második fele, amelyben teljesen Benyovszky nap-