Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

47 Gvadányi József lójának német fordítására támaszkodik: több helyen prózára fordítva, egyébként pedig a forrást követve versben adja elő a kamcsatkai fogoly, majd madagaszkári király hányatott élettörténetét. A műhöz írt előszavában G. Rontó Pálról is azt állítja, hogy élő személy volt. Részben Buda, részben pedig Pozsony a színhelye A mostan folyó országgyűlésnek satyrico critice való leírása címen előadott eseményeknek is. G. valóban részt vett a nemesség hazafias felbuzdulását tükröző 1790. évi országgyűlésen, s „egy Isten mezején lakó palócnak színlése alatt" írja verses elbeszélését, vagyis egy palóc szájába adja a történetet, de a címlapon is megjelöli, hogy ez csupán költői fogás. A műből megtudjuk, hogy a költő számos mérsékelten haladó követelést is magáévá tett: a vallási diszkrimináció elítélését, a magyar nyelv ügyének támogatását, a hazai törvények visszaállítását. Emellett elítéli a merészen újítókat, akik a Habsburgokat meg akarták fosztani a magyar tróntól, s túl radikális elveket hirdettek. írod.: Arany János: Gvadányi József (l. Prózai dolgozatok, 1907); Széchy Károly: Gróf G. J. (1894); Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel (1969); Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (Bratislava, 1977). cs