Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Rimely Károly 110 fogású költő vallomásszerű levelet írt az európai új-sztoikus mozgalom vezető személyiségének, Justus Lipsiusnak. Első költői sikerét mesterének, Balassi Bálint halálának megéneklésével aratta: Az nagyságos Gyarmathi Balassa Bálintnak Esztergom alá való készületi ... címmel hét versből álló ciklusban énekli meg Balassinak és öccsének, Ferencnek hősi halálát. Prózai dolgozatai jórészt vallásos elmélkedések, míg levelezése, diplomáciai iratai és tanúvallomásai forrásértékű történelmi dokumentumok. R. alsósztregovai udvarháza a 17. század eleji magyar szellemi élet egyik központja lett, megfordult nála a kor szinte valamennyi jelentős írója és tudósa, többek között Szenei Molnár Albert is. — M. : Verseit előbb Balassi, később pedig unokaöccse, Madách Gáspár költeményeivel egybekeverve adták ki. Kritikai kiadásuk: R. J. összes művei (1955). írod.: Ferenczi Zoltán: R. J. (1911); Angyal Endre: Irodalomtörténeti Közlemények, 1956; Báh Imre: Irodalomtörténet, 1956; Klaniczay Tibor: A magyar későreneszánsz problémái (In: Reneszánsz és barokk, 1961); Bóta László: A Madách—Rimay kódexek szerelmes versei (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967). cs Rimely Károly (Esztergom, 1825. febr. 4. Caramszentkereszt, 1904. jan. 13.): egyházi író. Bölcsészeti tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte. 1867-től pozsonyi kanonok, 1893-tól besztercebányai püspök. A bécsi Pazmaneum tanulmányi felügyelője s Rudolf trónörökös tanára is volt. — F. m. : História Collegii Pazmaniani... (Bécs, 1865). g Rómer Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. ápr. 12. — Nagyvárad, 1889. márc, 18.): régész, művészettörténész. 1845-től bencés tanár volt a pozsonyi akadémián. A szabadságharc idején utász kapitány volt, a Bach-korszakban nyolcévi börtönre ítélték. Kiszabadulása után 1856—57-ben nevelő volt Pozsonyban. A magyar régiségtudomány egyik alapítója és kiemelkedő művelője. A pozsonyi Dibrov téren (az egykori Ferencesek terén) mellszobra áll, melyet Stróbl Alajos mintázott (1907). — F. m.: Pozsony régészeti műemlékei (Pozsony, 1856); A Bakony (Győr, 1860); A régi Pest (1873); Régi faliképek Magyarországon (1874). írod.: Kumlik Emil: R. F. élete és működése (Pozsony, 1907); Halász Zoltán: Históriák a magyar régészet történetéből (1964). g Rónay Jácint János; Leitzinger (Székesfehérvár, 1814. máj. 13. — Pozsony, 1889. ápr. 17.): író, természettudós. 1872-ben pozsonyi nagyprépost, majd püspök lett. 1883-tól Pozsonyban élt. Könyvtárát a pozsonyi Toldy Körnek ajándékozta. Emlékiratai Napló töredék címmel Pozsonyban (é. n.) jelentek meg 8 kötetben. — F. m.: A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről (Pest, 1860); Fajkeletkezés (uo., 1864). írod.: Acsay Ferenc: R. J. J. élete (Győr, 1906). g Rosty Kálmán (Rozsnyó, 1832. júl. 1. — Kalocsa, 1905. febr. 17.): költő, egyházi író. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd jogot tanult Eperjesen és Pesten. 1853ban Nagyszombatban belépett a jezsuita rendbe. 1858-ban filozófiát tanult Pozsonyban, ahol később (1864) tanárként is működött. Vallásos és szépirodalmi munkásságánál jelentősebb pedagógiai és műfordítói tevékenysége. — F. m.: Magyar szentek legendái (1889); Magyarok Nagyasszonya (versek, 1902). írod.: Timár Kálmán: R. K. S. J. élete és műfordításai (Kalocsa, 1932). g Roszner Ervin, báró (Hontvarsány, 1852. dec. 19. - Telekes, 1928. okt. 2.): politikus, jogi író. A nagyváradi jogi akadémia tanára, később honti és máramarosi főispán. Az egyházi és a házassági jog kérdéseivel foglalkozott. — F. m.: Régi magyar házassági jog (1887). g Rotarides Mihály (Otrořcocs, 1715 — Wittenberg, 1747. ápr. 15.): irodalomtörténetíró. Tanulmányait a soproni ev. líceumban kezdte, 1738—42 között Wittenbergben tanult teológiát. Czvittinger Dávid munkáját folytató irodalomtörténeti művének csak a tervezete készült el (Históriáé Hungaricae literariae ... lineamenta, Altonaviae et Servestae, 1745). g Roy er Ferenc Antal (18. sz.) : nyomdász, könyvkiadó. 1743-tól önálló nyomdája volt Pozsonyban, melyet a század első évtizedeiben apja létesített. 1850-ben nyomdája Landerer János Mihály tulajdonába került. Később más helyeken, többek között Pesten vezetett nyomdákat. g