Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Ill Rumy Károly György Royer János Pál (? — Pozsony, 1757): nyomdász, könyvkiadó. 1715-ben nyomdát alapított Pozsonyban, melyet halála után özvegye, majd fia, R. Ferenc Antal vezetett. Kiadta Bél Mátyás latin nyelvű hírlapját, a Nova Posoniensiát (1721-1722). írod.: Fitz József: Az utolsó vándornyomdász (Könyvtáros, 1957). g Rózsaági Antal; Rózsa (Sajólád, 1829. nov. 30. — Arad, 1886. okt. 4.) : író. Honvédként harcolt a szabadságharcban. Később Sáros megyében bujdosott. 1876-ban Kassára került tanárnak, ahol még ugyanabban az évben megindította a Kassai Lapokat. Több regényt és elbeszéléskötetet adott ki. Munkái közül A közvetítő c. színművét 1883-ban Kassán adták elő. — F. m. : Kisvárosi titkok (regény, Pest, 1859); A fertálymágnások (regény, Pest, 1862); Hová lettek a miilók? I—II. (regény, uo., 1875). g Rózsafi Mátyás (Komárom, 1828. nov. 29. — Washington, 1893. máj. 8.): újságíró. A szabadságharc idején részt vett Komárom védelmében. Megalapította (Mack József tüzér ezredessel) és szerkesztette a Komáromi Értesítőt. 1858-tól Amerikában élt, ahol szabadalmi irodája volt. Az ottani magyar lapokban több cikke jelent meg. Angol nyelven írt munkája a szabadságharcról és az emigrációról kéziratban maradt. írod.: Szinnyei József: Komárom 1848—49-ben (1887). g Rudnay Béla (Szenic, 1857. okt. 1. - Bp., 1932. jún. 14.) : történész, szakíró. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1878-tól Nyitra megye aljegyzője, majd főjegyzője. 1892-ben országgyűlési képviselő, utóbb Hont és Nógrád megye főispánja. Főleg családtörténeti kérdésekkel foglalkozott. — F. m. : A Zsámbokréthyak (1908); A csermenyek és a parasztság büntetőbíróságai a XVI. és XVII. században (1909). g Rudnay Sándor (Nyitraszentkereszt, 1760. okt. 4. — Esztergom, 1831. szept. 13.): egyházi író. Esztergomi érsek, bíboros hercegprímás volt. 1820-ban Nagyszombatból Esztergomba helyezte át székhelyét. 1822-ben zsinatot hívott össze Pozsonyba, amely a jozefinista egyházpolitikát kívánta ellensúlyozni. — F. m.: Eucharisticon augustissimo imperátori... (Komárom, 1814). írod.: Pál Mátyás: A pozsonyi nemzeti zsinat 1822-ben (Religio, 1912). g Rudnyánszky Gyula (özdöge, 1858. máj. 1. — Bp., 1913. dec. 8.): költő. 1905-ben kivándorolt Amerikába, 1912-ben tért haza. Számos verseskötetet írt, melyek közül a Sic vivamus Nyitrán jelent meg 1878-ban. írod.: Komlós Aladár: A magyar szocialisztikus líra előzményei (1957). g Rumy Károly György (Igló, 1780. nov. 18. Esztergom, 1847. ápr. 5.): író. Tanulmányait 1794-től 1799-ig a késmárki ev. líceumban végezte, majd Wittenbergbe került. Visszatérte után 1803-tól Késmárkon, 1805-től Těšínb en, majd lglón, Lőcsén, Szomolnokon és másutt tanított. 1821-től 1824-ig a pozsonyi ev. líceum másodrektora volt. önálló munkáit főleg németül és latinul írta. 1825 és 1841 között a Gemeinnützige Blätter c. folyóiratban számos kisebb ismertető cikket írt a cseh és a szlovák irodalomról. írod.: Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai (1955); Fried István: R. K. Gy., a kultúrközvetítő (Filológiai Közlöny, 1963). g