Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mészáros József

Pogány idők lantosa. Pogány időknek vagyok lantosa. Őrülten forr a zajos ember-ár. Halkan röppennek a titkos álmok, Keblünkben a jaj döbbenete jár S én titkos vágyak hónába járok, Hogy megfogna már valami csoda... Pogány időknek vagyok lantosa. Riasztó árnyak suhogva szállnak, Keblünkben a kínvonat zakatol S ha a nyommasztó gondok megállnak; Lelkünkben sötét enyészet dalol, S hív, kacag felém az őrület bora. Pogány időknek vagyok lantosa. A hegytetőkön fehér hólepel, Az erdők fölött zugó viharok. Ijesztő csöndben törnek néha fel A falvak felöl kínos sóhajok. Vészről szól most a szittyák táltosa. Pogány időknek vagyok lantosa. A folyók vize mind-mind kicsapott, Hömpölygő döbbenet fekszik a tarlóra. Szórja szerte a piszkos iszapot! S éj borul a bús, komor hajóra, Zokog a vizek kóbor hajósa. Pogány időknek vagyok lantosa. Kezemből a lant egyszer kifordul, S ha lángra gyúlnak a bus világok; Lelkem könnye még egyszer kicsordul, Aztán keményen Én ís kiállók ! S bekiáltok a házakba sorba: Pogány időknek lázadt lantosa. 95