Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mészáros József

Hívott a föld. A végtelen rónák felett, nyári napfény kacag, nevet, Csókolja az áldott földet, szerelmesen, vágyón, szépen, Mesés titkok suhannak át a virágos illatréten. Méltóságos folyó parton, a végtelen rónák felett; Nyári napfény kacag, nevet. Messze városok ködében, hazug minden mámor, éden. Úgy lopja el a lelkeket, hamis fénnyel, csókos tűzzel, Viharzik a hazug élet, tele szennyel, tele bűnnel, Nincs kitérés, nincs megállás, messze városok ködében; Hazug minden mámor, éden. Úgy rohantam, úgy futottam, és eldobtak megfakultam Csalogatott a lidércfény, azt hittem, hogy ez az élet, Néha rámtört rémült arccal, józanító, zord enyészet, De csalt a fény tovább-tovább, úgy rohantam, úgy futottam; És eldobtak megfakultam Most itt vagyok vándorképen, messze útról visszatérten, Ringó kalásztenger közül mosolyognak rám virágok, Csókos esték fonnak körül, hogy a könnytől alig látok. Hívott a föld bűnből, ködből, most itt vagyok vándorképen ; Messze útról visszatérten. Hívnak, csalnak tündérálmok, s a virágon mosolyt látok. Bimbó pattan a lelkemben s virul, nevet mesés színe, Ölelően ráhajol egy törött álmú beteg szívre. A suttogó fűzek között, hívnak, csalnak tündér álmok; S a virágon mosolyt látok. Örök dalos rónák felelt, a délibáb kacag nevet, Csókol a fény, ring a kalász, hívogat a virágos rét, A suttogó akácosok ontják felém a sok mesét. Vágyak futnak szerelmesen, örök dalos rónák felett; A délibáb kacag nevet. 96