Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mészáros József

Én megállok. Hiába óvnab megriadt szemek, Merre lelkem hajt, én arra megyek, Zúghat a vihar, moshat a zápor, Kacsinthat felém ármány és mámor; Azon az úton, amerre járok, Minden veszéllyel én szembe szállok. Tarka már az út fagyos göröngye, Ráhullott szívem sok píros gyöngye, De messze bámul két szemem mélye, Zajlik benne az élet örvénye. S hiába kérnek esdőn a könnyek, Engem a vészek már meg nem törnek. Gyötörnek kínzón nagyfényü álmok S az örvény partján daccal megállok; Látom, kavarog a sokarcú élet, Lábam alatt zúg a végítélet. És szemem előtt döbbenet nélkül Kínos életünk nagy titka mélyül. Utam a pusztán mire kiérne, Nincs az életnek újra míért-je! De zúgnak kínos életvíharok S én százszor újra elé rohanok. Hiába hullnak az esdő könnyek, Elém míért-ek hiába törnek. Állok keményen, mint bazalt szikla, Hideg szememből lövel a szikra S dúló viharban járom utamat, Ajkamon titkos, kemény dac-lakat. Lelkemből búsan futnak az álmok, De én dacosan, büszkén megállok. Hiába óvnak megriadt szemek, Merre lelkem hajt, én arra megyek, Zúghat a vihar, moshat a zápor, Kacsinthat felém ármány és mámor. Azon az úton, amerre járok, Minden veszéllyel én szembe szállok. 94