Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Merényi Gyula

Kassai hold. A haladó Hernád megtört szemében És megfeszítve a Dom keresztjén, A bus téren s a sikátorokban Kísértesz, ha a fagy szíve dobban Éjídőn s alszik zsidó s keresztény. Valami meddő, hűs fájdalommal Esengesz. Mert minden hiábavaló: A sarkon ájult lámpa vacog, A kapuk árnyai sötét ordasok, És hallgat az éjjel s hallgat a hó... S csak panaszold halkan és keserűen, Hogy a hívásra itten nem felelnek, A házaknak arca gőgös, álnok, Itt nem feselnek virágba az álmok. S nincsenek nagy, könnyes szerelmek. Nincsenek világos, szent ablakok 'S az ajtókon fénylő, bűvös jelek. Nagy, adakozó, bús vallomások Nem remegtetik a létet. Vásott, Rosszarcú s álmosak az éjjelek... És mégis, mégis sápadt, halotti arccal Nem ejtve könnyet, sem szegény sikolyt, Hú s meddő szókat sírsz a szeleknek — Tán ezért átkozlak és szeretlek — Kassai éjszaka, kassai hold. Eljövendő nótás magyarság. Fekete sorsok szirtjei között Zúgató, rangos vér, bús, beteg Szílajjal sodró patakok S rajt örök nótát őrlő kinaís Imamalom: a kedvetek. Már azóv nyarában ís álltak S buzgó nóták píros malasztját Azótás életekben őrzik Mind dalolóbban, a véretek mennél Feketébb bánatok dagasztják. Csak azért kedvvel zúgott a vér Át százados átkon, baj-verésen, 88