Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Merényi Gyula

Mylítta szája. Szeretem a hüs kezedet És szeretem elrejtő hajadat ís, De főként e rózsaágat, Ez üdén epedő, illatos rózsát: A szádat. így félígcsukottan: rózsa Fehér alabástrom alapra festve, De, ha szóra nyílik, ugy illatozza Illatát: a vágyat, Mint lihegő kert bágyadt, Őszi este. A vágyat, mely aléltan ölel, S kit kacérságod szellője arcomba hajt, Hogy a tekintetem, mámoros madár, Repesve szállva Ájult gyönyörben hull le a szádra. Szeretem a szádat. Ha hallgat: hüs, halk, vörös vonal. S ha mosolyog:vérző vonagló seb, De a szívemen. Ha kacag: minden életes pírja a Hajnaloknak. Ha csókol: Minden halálos bíbora az alkonyainak. Szent, heves zamatok nászágya, Píros korállok porzó permetegje, Tűzvész, tűz, zsarátnok parázs, Bün, ísten, ídvesség, varázs, Átok, ima, zokogás, zene, Sátán vörös nyelve, angyal szelíd szeme, Eszelős, síkoltás, enyhült gőgícsélés, Víg halál és bus ujraélés, Örvény, mely egész a szívedig ér, Fondorlatos, forró, hússzínű, heves, Párázza a gyönyört, a kínt, a kéjt, A kárhozatot s a legfehérebb üdvöt. És ha szívemen száz halálparípa vágtat, Hollók csőre píros sebekre vághat, Pokol vagy menyország kaput kitárhat: Szeretem, síkoltom, epedem, hívom, Szenvedem, síratom, élem-halom, Szeretem a szádat. 87