Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

Maimoh. AE élet folyója titkosan eredve végtelenből indult s végtelenbe törtet... Láthatatlan títoksatos partja, habja, medre. Csak azt tudjuk: kisebb nagyobb malmok állnak: embersorsok állnak, a kerekek járnak — s még a sEinét se láthatjuk vÍEnek vagy molnárnak... AE egyik malomban bolondságot őröl másban őrültséget, kínos komolyságot, harmadikban fájdalom-liszt hull a malomkőről... A nagyapám malmán mannalísst-kegyelmet, böjtöt, imát őrölt... (Régi MagyarorsEág minden híres búcsújára gyalogosan elment...) AE egyik nagybátyám cifra híu malmán mámor, SEerelem hullt... (Híres báloEÓ volt s táncolt FelsőmagyarorsEág minden vígadalmán...) Édesapám malma... minden kerekének arany a küllője... (bár csak deszka-szín volt) titkon arany szeretet-port őrölt gyerekének... A SEent malom bedőlt... Tovább folyt aE Élet... Nővéreim lelkén u j liszt termelődött: SEenvedések, SEépség, jóság, gyerekssülő éjek... A nagy titkos vÍEek átEÚgtak öcsémén s benne balssammá és réssvétté lesE minden míg virraszt a kórházakban nagyvárosi éjben... ,.. Ez az én életem furcsa csoda-malom itt örömet őröl, ottan szörnyű sírást minden napon más a lisztje mindenik oldalon... Hol fekete színű, hol piros a lisztem, aszerint, hogy ki önt busát a garatra: Lucifer, vagy a jóságos názáreti Isten... Hajtja a titkos VÍE, amíg a Halálnak tetsEÍk... A kerekek énekelve járnak, de ha egysEer int a Halál: örökre megállnak.. Nem baj. AEért tovább hömpölyög az Élet, végtelenből indult s végtelenbe törtet — s uj malmokat állítanak gyerekssülő éjek... 78