Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

A kivágásból hidegen büszkélkedő megőrzött mellet sose szopta a kis nyafogó idegen... A pubí sír, pedig körötte sereg huszár, baba, bohóc... Egynek sincs szíve... A helyében fürészpor, szalma, gyatra kóc... Színes kóc-álmok kítömöttje a bohóc, a huszár s ez a szép anyamell... Kituszkolom a szép ügyetlent és kiveszem a szívemet: a pubí nézi, tapogatja, játszik vele s nevet, nevet, vele kacagva bomlik, fetreng a bohóc, a baba, meg a hetyke huszár... A gyermek játszik és elalszik. ... Behallom a buja zenét... Valami szörnyek muzsikálnak a fáradt földön szerteszét, tempózzák a pokoli lakzit — s csecsemők kara sir: anya kell, anya kell. Emberfaló-gvárak zenéje az anyák másik táborát becsalja s a kenyér-haláltánc kiszívja szívük bíborát... Egynek sínes teje és meséje — csecsemők kara sír.- anya kell, anya kell! így nőnek fel a nemzedékek, mint gyárakban a masinák: gyilkolnak pontos számítással, gép-hídegek és gép-simák... Élvezet-gépek, munka-gépek s hadi gépek örök zaja mostan a föld... — De az Idő mesék hullámán bölcsőket ringat édesen ... S anyátlan kornak szégyenén át, át tangó-tempón, négyesen, át süketítő gyári lármán csecsemők kara sír: anya kell, anya kell! 77