Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

Ó régi régí rózsaszínű hold. . Ugye mienk is ilyen színű volt? Diákkorunk dalos szígetjén néha felvílágol ha álmodunk a régi jó világról. Az éjszakában baktatunk tovább s azon töprengünk, ki az ostobább: mí ketten-e, kik rongyolt kedvünk kacagással foldjuk, vagy ők s az ő kís rózsaszínű holdjuk... Anya hell! Nagy hází bál. A két szemmel iszom a táncot és a fényt. A táncolókon átborzongott a mámor-szél és rabjaként lohol nyomán az ösztön-ember kacagó, csoda-szomjuhozó csapata ... A háziasszony félig pőrén táncol. A haja tűz-veres. Fehér, vörös fáklyázó démon, Szerelmi raiz van kék-eres, élő, fehér, bársonyló bőrén s körülötte keringnek a lepke-szívek. Mintha valami vad örömből pezsgőzne: ugy suhan tovább... — De hozzá lép a nevelőnő, súg... és a tág szobákon át hallatszik, hogy a pubí bömböl: „Anya kell, anya kell, anya kell, anya kell!" A tánc megáll... de tova tombol... A vörös démon kínosan, idegesen kimegy fiához s mikor látom, hogy kioson a kacagó sokadalomból: lopakodva utána megyek magam ís. Ott ül cifrán az ágya mellett. A pubí sír. Oly idegen ez a kís lény: véletlenül jött... 76