Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

pár perc: s feledés buta fátyola hullt le mögém... Autóm ragyogón tova száll, sietni, sietni, sietni muszáj! Rohanunk, a Tavasz magasul fel az űrben, dirigál csuda-botja: kífeslík a lomb, dirigál: s a paraszt a dohos szagú szűrben kíkocog s veteget,.. Már zöldül a domb... Dirigál: jön a szél s a vetésbe kuszál, sietni, sietni, sietni muszáj! Rohanunk falun át, hol a gyermek a sárban játszik ... Lakodalmasak éneke jő. Kotló a tojásokon ül a kosárban, — A Tavasz dirigál: s a gyerek, csibe nő, pár perc: s öreges a pihés, pici szárny: sietni, sietni, sietni muszáj! Pár pillanat: és a menyecske örömmel uj életet emtet a melle haván. Fakadoznak a fákon a szirmok özönnel, jó volna megállni, leszállni talán, szirmot simogatni... Hiába! ha fáj: sietni, sietni, sietni muszáj! Rohanunk, ragadó autóm tovavágtat, felvillan egy emberi arc s tova vész... Már hull a szirom... húzogatja a fákat a gyümölcs... a mezőn a kalász feje kész... Könyörülj autóm Vezetője, megállj! — Sietni, sietni, sietni muszáj! Rohanunk, fejemen felhőzik a gondom, aratók dalait dudorássza a szél: kifutunk a Tavaszból! Túlnan a dombon ott leskel a Nyár, meg az Ősz, meg a Tél: te szörnyű sofőr, pár percre megállj! — Sietni, sietni, sietni muszáj! Rohanunk píhenéstelenül dübörögve, öklömmel ütöm a Titok-vezetőt: míg hátratekint vigyorogva, röhögve a Halál... nevetése lidérc, temetők szaga rajta, hadarva susogja a száj: sietni, sietni, sietni muszáj! 72