Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

Autón, vonaton, gyors repülőgépen elszáguld a földtől, Istentől a többi ember és az áthat enyhíti eképpen... — O tovább gyöbérzí ugarban, trágyában piszokból emeli életét a Napba S Krisztus-bimbót termel istenes vágyában... Hogyha átok: átok! van ereje: bírja, évezredek óta kiállta s kiállja, hogyha van ís könnye, trágyázásnak sírja... Nyáron az urfajta bujdosik a Naptól, fürdőkben ájuldoz, árnyékokban bujkál s bűnös ábrándokhoz kéj-lovakat patkol... O a napfény hőse! Szobros barna testtel ezerszám nyüzsög most a mezőn aratva s dallal, verítékkel kenyeret keresztel... Öt vágják először a vihar patkói, őt csókolja ífju titánná a május s benne áldatnak meg a földnek lakói... A csőcselék. Egy fiatal farizeus magához hívta a kövér írástudókat lakomára. Esznek. Sok tréfa hull borára s egyszer meghűl bennük a vér... Kínt felzendül az ucca torkán a szívekből egy nótás orkán, mely lelket hajt az ég felé... Ott lépked a jövő elé egy szent tömeg az ucca-kockán. Tavaszt, hozsánnáhat kiált a nép, amint megy lelkesen sodrán a tengerlő malasztnak... A volt vakok s inaszakadtak... viszik a szép Szűz Máriát. Ott látni Lázárt nagy-soványan s ujjongva lépnek mind, ahányan 69