Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

érezték már a szent Kezet: a bűnösök élén vezet Magdolna bomlott, rőt hajával. A betlehemi pásztorok vénülten s az apostolok vegyülnek megtért vámosokkal, volt lelki-testi poklosokkal, mind, mind ragyog, rajong, tolong. Hálót hagyott el a halász, a földmívest a dus kalász nem bántja: nő-e majd e nyáron: az Eszme ül ma a szamáron, píros ruhás örök király... O a Sors-vertek fejedelme. Viszi a szamár szelíd vemhe, virágot szórnak és hitet s a legszebbet: szívet, szívet s mennek tavaszról énekelve... ...Fent a papok s írástudók nézik a sok földönfutót s míg óbort tölt a friss cseléd, egyik kiköp az ablakon s azt mondja: piszkos csőcselék... Leány a hegyen. Egy süldő leány vezet a hegyre, türelmeilen, integet egyre: lassan megyek, ez a virágos hegyi ösvény tul meredek! Valami baj van, barna gyermek! Lélekzetfojtva ránk figyelnek ködök mögül a ködpípáló hegytítánok köröskörül. Valami baj van! A cipellőd szárnyas talán, hogy mint a szellők, gyorsan repül, könnyen surransz, tündéri módra és gyermekül. 70