Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

Szelíden pihen vállamon: Nem én vagyok a gyámolítód, Hanem te vagy a támaszom. .,..És zsongó lelkem képeddel tele, Én rózsám rózsalevele! Havazás. V Avar lett. Lom. Betért a porba, Akár koronás cserfa hordta, Akár a rózsatő lehelte, Akár daczos bogáncs viselte. Most patyolat a takaró, Hol szedtek daltermő gerezdet, Vagy ültettek száz fakeresztet, Magot vetének ősi rögbe, Vagy hantot túrt ágyú dörögve... ... És künn egyformán hull a hó... A festő szól: Szép derengések! A gazda mond: ]ó a vetésnek! Fiam fölujjong: Jó a szánon! Csak én sohajtok: Jaj, de bánom! Csitt! csöndünk meg ne rontsa szó! Ahogy a pelyhek hullnak, hullnak, S felejtés leplévé simulnak, Lelkemre így hull minden óra, Fagyott emlékek megfagyóra... És künn egyformán hull a hó... Szelíd a mult, de kérve lázad, Tegnapja bár egy hosszú század... Én mint hazajáró lelket Ott látom mindig a ma mellett, S mí elment, az a szép, a jó... S bár tegnapom borát iszom még, Ah, minden mintha távolodnék, S bár lelkem mécsként néha lángol, Magam vagyok a volt világból... És künn egyformán hull a hó... 31